Napló: Miért éppen Folkmozaik?

Az emberi élet, mindannyiunk saját útja, a maga örömeivel és nehézségeivel tulajdonképpen a minket ért élmények és tapasztalatok mintegy színes darabkáiból összeállított egysége, mozaikképe. Hiszem, hogy a darabkák minden esetben jó helyre kerülnek, még akkor is, ha éppen mi másként rendeznénk a mozaik színeit. Minden egyes életút egy művészien összeállított csodás rendszer, mely megállás nélkül változik és épül.

Úgy gondolom, hogy mára a magyar néptánccal foglalkozók szakmája, munkássága is egy ilyen változatos és sok-sok darabkából egységgé rendeződő mozaik. A sokrétűség a Kárpát-medencében ránk maradt nemzeti örökség változatosságával kezdődik. A különböző tájegységek táncos matériája, stílusa hiába különíthető el egymástól, mégis egységes táncos anyanyelvként érezzünk magunkénak, és egységként kezeljük. Mozaik állítható össze tehát abból is, ha a táncos elsajátítja, majd rendszerezi magában a nemzeti örökségünk különálló darabjait.

Egy néptáncpedagógus számára mozaikként áll össze annak lehetősége is, hogy mindazt, amit már korábban megismert hogyan közvetítse a különböző korosztályok számára, milyen módszerek állnak rendelkezésére, hogy egy csoport specifikumaira (életkor, tudásszint, környezet) koncentrálva képes legyen kihozni a maximumot annak tagjaiból. A maximum nem pusztán az ismeretek átadása a képességekhez mérten. A maximum alatt azt értem, hogy egy csoport tagjai úgy sajátítanak el ismereteket, hogy közben élmények által újabb befogadásra inspirálódnak. Élvezik a tanulást és a fizikai aktivitást, mert sikerélmények kötődnek hozzá.

Mozaikot alkot egy-egy csoport is. Önálló személyiségek közösséggé neveléséhez szüksége van az oktatóak egy jó nagy adag önismeretre, humorérzékre, pszichológiai ismeretekre, olyan módszerek ismeretére, melyek képesek kapukat nyitni egymás felé. Fontos, hogy a közös munka során megismerkedjünk egymás valódi egyéniségével, feltárjuk erősségeinket és gyengeségeinket egyaránt. Amikor közösséget építünk, akkor kerülnek be a mozaik rendszerébe a tükördarabkák is. Tükröt tartunk a többiek felé a magunk színeit, reakcióit őszintén feltárva, és így, egymással kapcsolódva ismerjük meg igazából saját magunkat is.

Arról még nem is ejtettem szót, hogy a tapasztalati, elméleti, gyakorlati tudás, pedagógiai módszerek és emberismeret mellett megannyi kézzelfogható dolog is szükséges az összképhez. Tárgyak és helyszínek is színesítik a dinamikus rendszert, kezdve a próbaöltözettel, viselettel, a tánchoz és tanításhoz szükséges eszközökön át, az egészen apró kiegészítőkig, valamint a próbahelyszínektől a világot jelentő deszkákon és öltözőkön át egészen a kikapcsolódást jelentő terekig.

Mint minden művészeti alkotásnak, a "Folkmozaik"-nak is van egy generátora, mely, mint egy szív a szervezetben központi szerepet tölt be, a megannyi motívum innen indul és ide érkezik. A "Folkmozaik" szíve a játék. Az élet kezdetén is mindent játszva sajátítunk el. Játékkal tanulunk, játékkal tanítunk, játék során ismerjük meg egymást igazán, játszunk a próbateremben és játszuk a szerepünket a színpadon. Ősidők óta játék, dramatudgia a tánc maga. A játék köré szerveződik tehát minden járulékos részlet és motívum ebben a színes forgatagban.

Miért éppen "Folkmozaik"? Mert szeretném én magam is a sok színt egységbe rendezve látni és láttatni, elhelyezkedni a dinamikus képben annak szerves részeként.